Ki-kit nevel
Nevelés:
„az emberre irányuló céltudatos, tervszerű, fejlesztő hatások összessége”
Érzelmek:
Ez sajnos háttérbe szorult az utóbbi időben. A mai világban aki az érzéseiről beszél az kiszolgáltatottnak, gyengének, érzelgősnek érezheti magát, a környezeti visszajelzések miatt, mert a többség nem tud mit kezdeni az érzelmekkel.
Az érzelmeket tudni kell kezelni:
düh, harag, gyűlölet, indulat, gyengédség, szeretet, együttérzés, öröm, boldogság.
A negatív érzelmek gyakran projektállódnak, nem az kapja, akit az okozójának vélünk. Sokszor a tehetetlenség, a megbénultság a kiváltó ok. Az érzelmek kezelése a megélés, amivel egyból stresszkezelés is történik.
A halogatás, késleltetés, moderálás elfojtáshoz vezet. Az érzelmek helyén való kezelése meghatározza a környezetünkkel lévő kapcsolatot, szűkebb környezetben a családi, és végül a szabadon választott párkapcsolatot. Az elfojtás nem kontroll!!
Párkapcsolat:
„nem mindegy, hogy van párkapcsolatom, vagy van pár kapcsolatom”
Van egy párom, akivel kapcsolatban állok.
Általában egy kapcsolaton belül különböző szerepeket, státuszokat töltünk be.
Férfi: barát, szerető, apa, ezermester, családfenntartó, stb.
Nő: barátnő, szerető, anya, háziasszony, családfenntartó, stb.
A különböző életterületeken történő események eltérő sikereket és kudarcokat hozhatnak az emberek mindennapjaiba. Ezen események át-, vagy kibeszélése fontos szerepet játszik a párkapcsolat tartamát illetően. Azok a párkapcsolatok, ahol a „kellemetlen” történések elhallgatásra vannak ítélve, ott feszültség generálódik, hiszen a ki nem mondott gondolatok, sérelmek, fájdalmak emésztik az embert, amik frusztrálttá, türelmetlenné teszik. Csökken a figyelem a másik iránt, csökken a tolerancia, és a szeretet.
Krónikus esetben ilyenkor könnyen kerül a képbe bármelyik félnél egy harmadik személy, hiszen a „kívülálló” személyhez nem kapcsolódnak a mindennapi problémák. Sokszor ez a megoldás csak struccpolitika, elmenekülés.
A fentiek megelőzése érdekében érdemes a párkapcsolati tanácsadás, hiszen egy hozzáértő, aki kívülálló és független, átlátja azt a helyzetet, amiben a benne lévők elvesznek.
Gyermek várás:
Egy gyerek érkezése fontos pillanat és feladat az ember életében, akár nőként, akár férfiként éli meg. A halogatóknak igazán optimális időpont a gyerekvállalásra nincs. Mindig akad valami, amit előtte még fontos lenne befejezni: nagyobb lakás, vagy legalább a régi felújítása, autó vásárlás, vagy a régit újabbra cserélni, az egzisztenciális ranglétrán még feljebb kell jutni, stb.. A döntést meghozóknál, vagy a váratlan helyzetbe kerülteknél is vegyes érzelmek üthetik fel fejüket: az öröm keveredése az aggodalommal, vagy akár a félelemmel. Az öröm megmagyarázhatatlan, egyszerűen a puszta lénye örömmel tölt el, ha csak rá gondolunk, vagy később rá ránézünk. Onnantól kezdve, hogy tudomást szerzünk érkezéséről, még ha nem is vesszük észre, de megváltoznak gondolataink, tetteink. Abszurdnak tűnhet, de a nevelési tanácsadás már ebben az időben aktuálissá válik, mert a leendő események a szülők részéről azonos hozzáállást igényelnek.
Gyerek:
”segíts, hogy egyedül csinálhassam”
Maria Montessori
A gyereket nagykorúságáig neveljük, majd egyik napról a másikra azt mondjuk „ mától felnőtt vagy”?
Tegnap még gyerek volt? Persze vannak, akiket nagykorúságuk után is gyerekként kezelnek.
Célszerű születésétől fogva egyenrangú partnerként kezelni, hogy a felnőtté válása ne egyik napról a másikra történjen, hanem egy folyamatot képviseljen az életében.
A partnerként tekintés az, hogy a korának megfelelő dolgokban meghagyjuk a döntés jogát, és annak következményét. Ezáltal biztonságot és magabiztosságot szerez.
A gyermeknek a szülő jelenti a biztonságot. Biztonságérzet = magabiztosság.
Hogyan tudunk egy gyereknek magabiztosságot adni?
Amikor egy gyerek azt tanulja meg, hogy mindent megoldanak, elvégeznek helyette, nem tud tapasztalatot szerezni, nem lesz sikerélménye, a szülő megfosztja ezektől.
Kommunikáció:
Hogyan kommunikáljunk hatékonyan, egybevágóan?
A kommunikáviónkkal azt fejezzük ki amit nem szeretnénk, vagy azt amire vágyunk?
Peldául: ne gondolj a zöld krokodilra. Sikerült nem gondolni?
Amúgy is pozitívabb eredményt hoz a másokkal való kommunikációnkban (akár privát, akár üzleti) az a
fajta hozzáállás, amikor azt juttatom kifelyezésre, amit szeretnék.
Rengeteg konfliktust lehet megoldani, vagy elkerülni a helyes kommunikációval, így a jó kommunikáció=konfliktuskezelés.
A bennünk élő szülők:
Örököltünk sok mindent, képességet, természetet, hajszínt, temperamentumot, stb. Az idő haladtával különböző dolgokat vélünk felfedezni magunkon, vagy a környezetünk felhívására figyelünk fel szokásainkra.
Már szüleink megjegyzéseit sem dicséretként definiáljuk, amikor azt halljuk „olyan vagy mint apád/anyád”. Később mikor ugyanilyen felkiáltás hagyja el hőn szeretett társunk száját egy vita, vagy konfliktus hevében, az már csak olaj a tűzre.
Miért ilyen bántó ez a hasonlat, valószínű azért, mert az adott pillanatra vonatkozóan ez az állítás IGAZ.
Mindeközben e viselkedés, gondolkodás, reakció az, ami minket is zavar és sok idő és energia van benne, hogy ezeket elkerüljük.
El lehet kerülni?
Elfogadással IGEN!!
Az elfogadás nem = az egyetértéssel!!!!